Erdei Krisztina: Formaságok

A Godot Galéria szeretettel meghívja Önt Erdei Krisztina: Formaságok címû kiállítására.

Megnyitó: 2009. november 19-én csütörtökön 20 és 22 óra között

A tárlaton válogatást mutatunk be a mûvész 2007-ben hasonló címmel (Formaságok) megjelent könyvének anyagából illetve a tartalmilag ehhez kapcsolódó legfrissebb munkákból.

A kiállítás december 19-ig tekinthetõ meg, keddtõl péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Írások a mûvészrõl:

„Csaknem valamennyi képének valami különös, elég furcsa karaktere van. Mintha normál beállítottságú képnézegetésünk közben egy másik adást fognánk, mintha kéretlenül folyamatosan spam-eket kapnánk. Fotói humorosak, de túl vannak a groteszken, nem is ironikusak, inkább normál észlelési tapasztalatainkat megkerülõ patafizikus ébren álmodásnak mondhatnánk õket. Ennél persze sokkalta a valóságban gyökerezõk fényképei, amelynek révén sikerül érdekes összefüggésekre, formai analógiákra, gondolati pendantokra felhívnia a nézõ figyelmét. Annál zavarba ejtõbb a tény, hogy sokszor valós szociális, kulturális, vagy életmódbeli érdekességek, anomáliák vizsgálata és rögzítése képei születésének alapja.” – Készman József

„Erdei Krisztina úgy tûnik, képek által értelmezi az életét. Egy kvázi vizuális naplót készít azáltal, hogy kihasználja a digitális technika emberi léptékkel nézve „korlátlan” potenciálját, azaz mindig magánál tartva gépét a képkészítés lehetõségét maximálisra növeli. Így megteremti annak a lehetõségét, hogy bármilyen véletlenszerû impulzust megörökítsen és visszanézhessen egyszerre az adott helyen és idõben, ami kitágítja a kísérletezés esélyét és nagyobb teret ad a közvetlen reflexióknak élete történéseiben.
Képei formavilága a privát fotó esztétikáját idézi: a kompozicionális szabályokra látszólag nem figyelve, „össze-vissza” kattintgatva egyes elemek zavaróan ki-belógnak a képbe, vagy bosszantóan életlenek. A nem éppen a legjobb pillanatban elkapottnak tûnõ emberi arcok öntudatlan fintorban rögzülnek. Mivel a privát képek zöme technikailag képzetlen készítõhöz kötõdik, ezek a felvételek esetében megengedhetõk az olyan „szarvashibák”, mint a nem az adott fénynek megfelelõ expozíciós idõ, vagyis a képek erõs túl –vagy alulexponálása. Az adott képsorozat egyenetlen tónusai szintén a pillanatok esetlegességét, ebbõl eredõen viszont õszinte közvetlenségét erõsítik.” – Böröczfy Virág

„Erdei elegánsan szakít azokkal a pálya- és karrierépítõ húzásokkal is, amelyekkel az önmaguk identitását jól pozícionáló és menedzselõ hazai kortárs mûvészek oly gyakran operálnak manapság, és amitõl persze még inkább tökegyformák lesznek. Ha viszont könyvének lapozgatása közben a képi narratívára is figyelünk, a képek mögül „valaki” mégis jól artikuláltan szól hozzánk. De „ki beszél és mirõl?” – idézhetném a könyv fülszövegében citált Fotómátrix idevágó bekezdését. Erdei képi narrátora azonban többnyire nem mesél, csak néhány szót és egy kérdõjelet ismételget az elsõ laptól az utolsóig: „Nézd, látod ezt?” És az az igazán ijesztõ, hogy a képek erõteljes érzelmi és gyakran metaforikus töltése ellenére e kérdésben nincs semmi indulat!” – Jokesz Antal

Nagyobb térképre váltás