Viganella és a szomszédos falvak népei, akik ugyanazzal a nehézséggel kénytelenek szembenézni, a téli nap hiányát okolják az elvándorlásért. A polgármester egy számítógéppel vezérelt óriási tükröt építtetett 500 méter magasra, a falu fölé tornyosuló hegyoldalba. A szerkezet napi hét órán keresztül a falu főterére irányítja a napfényt. A tükör jeges utak jégtelenítésére is hasznosnak bizonyult, és egy alkalommal megvilágították egy 90 éves asszony házát is születésnapja alkalmából.

A hegyvidékeken mindig ősi törvények uralták ember és természet viszonyát: Munkáld meg a legkeményebb sziklát és mászd meg a legmagasabb magaslatot.
www.nielsstomps.nl

A kiállítás a Holland Királyság Nagykövetsége Támogatásával jött létre. A Lumen Fotóművészeti Alapítvány kiállításait támogatja az NKA- Nemzeti Kulturális Alap.

Megnyitó: 2012. május 17.

Megtekinthető: 2012. május 17-től június 23-ig.

Lumen Galéria
1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.
Nyitvatartás: H-P: 8.30-19h, Sz: 10-17h, V: zárva

www.photolumen.hu

Vörösiszap – Memento

Magyarország eddigi legnagyobb, ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája történt 2010. október 4-én, amikor átszakadt a Mal Zrt. Ajka melletti X-es tározója és több mint egymillió köbméter vörösiszap és erősen lúgos víz elegye öntötte el Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A puszta számok is megdöbbentő nagyságúak: a katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, csaknem háromszázan szorultak egészségügyi ellátásra, százhúsz ember került kórházba. A károsultak száma meghaladja a hétszázat, 358 ház vált lakhatatlanná, a vörösiszap-katasztrófára az állam eddig több mint 35 milliárd forintot költött.

Vannak azonban más számok is, amelyek a pusztítás utáni összefogás mértékét mutatják: a gátszakadás óta összesen 145 ezer ember végzett sokszor emberfeletti munkát a helyreállítás és az újjáépítés során és karitatív szervezetek több mint 600 millió forintot fordítottak a kárenyhítésre. Egy pillanat alatt feszítette szét a több emelet magas védőfalat a vörösiszap, és sodort el mindent az útjából. Egy év kellett ahhoz, hogy az élet megpróbáljon visszatérni a régi kerékvágásba, elkészüljenek az új otthonok és emlékhelyek.

Ezek a számok, tények. Ami ezek a számok és tények mögött rejlik annak kíván ez a kiállítás emléket állítani. Azoknak, akiknek elöntötte a házát egy addig ismeretlen, mérgező anyag. Azoknak, akiknek a szomszéd faluba sodorta a kocsiját egy megállíthatatlan folyam. Azoknak, akiknek végig kellett nézniük, ahogy a gyereküket ragadja ki a kezükből a vörösiszap. Azoknak, akik eltűnt ismerőseiket keresték az iszapra lassan szemerkélő esőben. Azoknak, akik a családi házból mentették a menthetőt. Azoknak, akik egyenként mosták le kerti szerszámaikról az iszapot. Azoknak, akik a markológépek munkája után már nem tudják megmutatni senkinek azt a helyet, ahol felnőttek.

Azoknak, akik új életet kellett kezdeniük a régi romjain.
Őrájuk szeretnénk emlékezni.

Megtekinthető: 2012. május 20-ig.

Magyar Nemzeti Múzeum
I. em., Apponyi folyosó és Todorescu terem
Budapest, Múzeum körút 14–16.
web: http://www.hnm.hu/

Kapcsolódó cikk: http://hvg.hu/kultura/20120420_foto_kiallitas_stiller_akos

A fotósorozat koncepciójáról így ír: “Az árnyék a valóság bizonyítéka. Az emlékezés világában nincs árnyékunk, tehát csak részben vagyunk ott. Árnyéktalan figyelőkként nyomot már nem hagyhatunk, de a képek hatással vannak ránk. Olyanok, mintha homályos tükörbe nézve próbálnánk észrevenni magunkat. Foltokat látunk, fellobbanó pillanatokra, hangokra emlékezünk, és mégis, mintha csak egy elröppenő álom képeit akarnánk megragadni. Az emlékezés hadban áll a ténnyel, egyetlen biztos pontunk: árnyéktalanságunk marad. Ez a fotósorozat ezeknek az emlékképeknek a megragadásáról szól.”

Megtekinthető: 2012. június 1-ig.

ArtBázis
1085 Budapest, Horánszky u. 25.
Nyitvatartás: Kedd-Szerda-Csütörtök 15-19 óra között.
artbazis.hu

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2011. március 24. és május 6. között, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként, ismételten a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezi meg a XXX. Magyar Sajtófotó Kiállítást és a Harminc év képekben című kísérő kiállítást.

Meghosszabbítva: 2012. május 20-ig!

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által meghirdetett XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat 2011-re 307 szerző pályázott sikeresen 8848 képpel.

A Sajtófotó Pályázat 2011 zsűrizésére 2012. január 20. és 22. között került sor a MÚOSZ székházában, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a zsűrizés nyilvános volt, és azt bárki figyelemmel kísérhette a FotoKlikk internetes portálon is.
Az öttagú zsűri elnöke: Tony Hicks,az AP európai és afrikai fotószerkesztője
A zsűri külföldi tagjai: Marán Pauer publicista, fotótörténész, a Pozsonyi Jogi Egyetem médiafakultásának vezetője, Radu Sigheti , a Reuters romániai vezető fotóriportere
Magyar tagok: Szalmás Péter,a Népszava képszerkesztője és Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőségének vezetője

Radu Sigheti, a Reuters romániai vezető fotóriportere, a zsűri tagja:
Személy szerint rám mély benyomást tett minden kategóriában a képek története, a magyar fotósok hatalmas történetmesélő ereje a hírfotótól kezdve a sorozatokig. Nagyra értékelem, hogy kortársaik napi életének minden szegmensébe betekintenek belföldön és külföldön egyaránt.
A fotózás úttörői közül sokan magyarok voltak, munkáik megtalálhatók sok-sok múzeumban és fotótörténeti könyvben. A ma új fotósai lépést tartanak elődeikkel, magasan tartva a fotózás zászlaját minőségi munkájukkal. A magyar hírfotózás szíve maga a pályázat, amely 30 éve meghatározó tényezője a magyar fotóriporteri tevékenységnek, és számomra nagy megtiszteltetés, hogy részese lehettem az évfordulós pályázat zsűrijének.

A zsűri a pályázatban meghirdetett kategóriák között nem osztotta ki a Sport sorozat kategória első díját.

Díjhalmozók a XXX. Magyar Sajtófotó Pályázaton

A XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat 2011 abszolút nyertese

Hajdú D. András, az Origo fotóriportere.
Elnyerte:
a legkiemelkedőbb teljesítményért járó

MÚOSZ-nagydíjat a West Balkán-tragédia c. képsorozatáért,
a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó

André Kertész-nagydíjat A nagybányai Bejrút c. képriportjáért,
a legjobb kollekcióért járó Munkácsi Márton-díjat,
az Elég volt!c. képe lett a Hír-eseményfotó kategória 1. helyezettje, és a Tűz van, babám c. képriportja a Művészet (sorozat) 2. díját, az Extázis c. képe a Művészet egyedi kategória 3. díját kapta meg.

A Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat Móricz Simon, a Népszabadság fotóriportere nyerte el a sajtófotó-pályázaton való sikeres szereplése - Arckeresés című képe kapta a Bulvár, humor kategória 3. díját – alapján és a Moszkva tér, Széll Kálmán tér című szinopszisáért.

A legjobb hírképért járó Escher Károly-különdíjban Beliczay László, az MTI fotóriportere részesült a Felmentő ítélet című fotójáért. A Dávid és Góliát c. képriportjával elnyerte a Sport sorozat kategória megosztott második díját.

A vidéken dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó díjat és az Emberábrázolás-portré egyedi kategória 1. díját Szemben c. fotójával Komka Péter, az MTI külső munkatársa kapta.

A 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó elismerést Pályi Zsófia, az Origo fotóriportere kapta, aki egyben elnyerte a Természet és tudomány sorozat 1. díját az Illegális aranyásók c. képriportjáért, az Emberábrázolás-portré sorozat kategória 2. díját az Átlag magyar c. sorozatával és a Művészet sorozat 3. díját a Nyugdíjas Ki mit tud? Hévízen c. riportjáért.

A kiállítást KORNISS PÉTER fotográfus nyitja meg

KÉPEK, ÉLETKÉPEK 2011

A tárlaton láthatóak az elmúlt év egyik legmegrázóbb hazai eseménye, a West Balkánban történt tragédia – három fiatal lány vesztette az életét a zsúfolásig megtelt helyiségben – képei, megnézhetjük, milyen egy nyugdíjas Ki mit tud?Hévízen, felidézhetjük Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjének pillanatait úgy, mintha magunk is ott lettünk volna. Közelről láthatunk illegális aranyásókat, szembesülhetünk a líbiai harcok drámai pillanataival és a parlamenti hétköznapokkal, más szemszögből, mint ahogyan azt a televíziós közvetítésekkor látni lehet.
Képeken keresztül ismerhetjük meg Böjte Csaba ferences szerzetes árvaházát, amely a romániai Déva városában több száz gyermeknek jelent biztos menedéket, a Dóri Házat, Magyarország első gyermekhospice -intézményét, a Márkushegyi szénbányát, amely Magyarország egyetlen még működő szénbányája, Kárpátalja egyetlen magyar középiskoláját, az Abonyi Birkózó Club életét, vagy akár azt, miként történik a busák lehalászása a Balatonon.
Képek a rendvédelmi dolgozók budapesti demonstrációjáról, Kolontárról, egy évvel a vörösiszap-katasztrófa után. Képpárok Gyöngyöspatáról, amely az etnikai feszültségek iskolapéldájává vált.
Képek a világhírűvé vált ozorai fesztiválról, a Tűzraktérről, annak bezárása előtt, az ország utolsó lovas postásáról, a Szent László-ereklye tudományos vizsgálatáról, Szandra, a 34 éves ázsiai elefánt vágtájáról Budapesten a Múzeum körúton, tetoválóművészekről, a New York-i táncszínház fotós főpróbájáról a Müpában, búvárbabákról, a halastó jegén halászó kócsagról, a szardíniákat vadászó közönséges delfinekről Dél-Afrikában.
Portrék ismert sportolókról, közéleti személyekről, művészekről, muzsikusokról, többek között Cseh László olimpiai bajnok úszóról, a nyolcvanéves Várhidi Pálról, az 1954-ben vb-ezüstérmet nyert magyar válogatott tagjáról, Alföldi Róbert színművészről, Fischer Iván karmesterről, Tarr Béla filmrendezőről, Till Attila műsorvezetőről, Schell Judit színművészről és Skinről (Deborah Anne Dyer) a Sziget fesztivál nagyszínpadán. És ez csak ízelítő a látnivalókból.

HARMINC ÉV KÉPEKBEN

Harminc év nagy idő az ember életében. Egy kiállítás történetében pedig még inkább az.
Sok minden történt velünk itthon és a nagyvilágban ez idő alatt. Jó és rossz egyaránt. Valószínűleg valamennyien úgy gondoljuk, hogy pontosan fel tudnánk eleveníteni, hogy mi történt például 1983-ban vagy 1986-ban, ami akkor fontos, megrázó, felejthetetlen volt a számunkra. Tisztelet a kivételnek, ez nem így van. Viszont a fotók, a sajtófotók segíthetnek a múltidézésben.

Harminc év a történelem szempontjából csupán egy villanás, de egy ország, és különösen Magyarország esetében jelentős – történelemformáló – időszak. A képek pedig beszédesek, a távlatokból visszatekintve átértékelődnek, talán fajsúlyosabbakká válnak, szembesítésre ösztönöznek, de mindenképpen kalandos időutazásra hívnak.

Az elmúlt három évtized legjobb sajtófotóiból készült válogatás szerzői:
Balázs Attila, Bánhalmi János, Bánkuti András, Batha László, Bege Nóra, Beliczay László, Benkő Imre, Benkő Sándor, Boros Jenő, Darnay Katalin, Dezső Tamás, Dudás Szabolcs, Fazekas István, Fejér Gábor, Földi Imre, Gárdi Balázs, Grnák László, Horváth Dávid, Horváth Péter, Huszti Péter, Illyés Tibor, Kállai Márton, Kapolka Gábor, Kerekes István, Kiss Kuntler Árpád, Koncz Zsuzsa, Kovács Bence, Kovács Tamás, Krista Gábor, Kudich Zsolt, Manek Attila, Pataky Zsolt, Pintér Márta, Rédei Ferenc, Reviczky Zsolt, Soós Lajos, Soós László, Sopronyi Gyula, Stalter György, Szabó Barnabás, Szabó Miklós, Szalay Zoltán, Szandelszky Béla, Szigeti Tamás, Szigetváry Zsolt, T. Balogh László, Takáts Péter, Teknős Miklós, Túry Gergely, Urbán Tamás, Várkonyi Péter, Velledits Éva, Veress Viktor, Vida András, Wéber Lajos

KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS

A hagyományokat folytatva várjuk a szavazatokat a XXX. Magyar Sajtófotó Kiállítás (kivéve kísérő kiállítás) közönségdíjas képére Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a tárlat további állomásain, többek között Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központban és Miskolcon a Miskolci Galériában.

A tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban – a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként – a nagyközönség számára 2012. március 24. és május 6. között látogatható.

A kiállítás rendezője: Szalay Zoltán fotóriporter

Társrendező: Túry Gergely, a HVG fotóriportere

Grafikai tervezés:Heltai Csaba

Munkatársak: Bock Kata marketing-tanácsadó, Darányi Zsolt, FotoKlikk, Grnák László fotóriporter, Szigeti Tamás fotóriporter

Rendező szervezetek: Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Magyar Nemzeti Múzeum

A XXX. Magyar Sajtófotó Kiállítás szponzorai

Kiemelt támogatók:

Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Airport, Erste Bank Hungary Zrt.
Technikai főtámogató: Canon Hungária Kft.
Szakmai főtámogató: Ringier Kiadó Kft.
Média-főtámogató: HVG
A Magyar Sajtófotó Pályázat 2011 technikai főtámogatója: Eox Kft. a FotoKlikk.hu szakmai irányításával

Kiemelt médiatámogatók:
NeoFM, Index, Klubrádió

Médiatámogatók:
ATV, BBC History világtörténelmi magazin, Fidelio, Gazdasági Rádió, Hír24, HVG, Inforádió, Juventus Rádió, MTI, MTVA, Népszabadság, Népszava, PestiEst, Port.hu

Támogatók:
Remíz Kávéház és Söröző, Vylyan Pincészet

DÍJFELAJÁNLÓK

NAGYDÍJAK:
Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Pro Cultura Urbis Alapítvány

KÜLÖNDÍJAK:
Audi Hungaria Motor Kft., Cultiris Kulturális Képügynökség, Erste Bank Hungary Zrt.,
Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Pannon Lapok Társasága

KATEGÓRIADÍJAK:
AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt., Blikk szerkesztősége, Canon Hungária Kft., HVG szerkesztősége, Kovács Nimród Borászat, Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt., Népszabadság, Netfone Távközlési Szolgáltató Kft., Nikon Kft., TV2.

A sajtófotó-pályázat és kiállítás sajtóanyaga, a díjnyertes fotók letölthetők:
http://www.sajto-foto.hu/2011/dijazottak
http://www.sajto-foto.hu/2011/letoltes
A fotók közlése kizárólag a sajtófotó-pályázatról és kiállításról szóló hírek, tudósítások, publikációk esetében jogdíjmentes.

Kurátor: Bánkuti András fotóriporter
A kiállítást megnyitja: Stiller Ákos fotóriporter

Megtekinthetõ: 2012. március 30. – május 6.
minden hétköznap 14-19 óra között,
hétvégén 11-19 óra között.

Immár hagyománnyá vált, hogy a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház és a Magyar Fotóriporterek Társasága minden évben megrendezi a Magyar Sajtófotó kiállítás nagydíja nyertesének kiállítását. 2012 -ben a díjat Hajdú D. András kapta „a 2011. év legkiemelkedőbb teljesítményéért”.

HAJDÚ D. András
www.hda.hu

1981. augusztus 3-án születtem Budapesten. 2012-ben diplomáztam angol irodalom szakon, a szakdolgozatomat az amerikai háborús fotózásról írtam. Fotográfiai végzettséget 2004-ben szereztem kitűnő minősítéssel a NOK (Népszabadság Oktatási Központ) hallgatójaként. 2005 óta Magyarország legnagyobb internetes portáljának, az [origo]-nak a fotósa vagyok, melynek fotórovatát 2006 és 2008 között vezettem. 2008-ban óraadó tanárként szemináriumokat tartottam az ELTE-TTK hallgatóinak a digitális fotózásról. 2009-ben a Chachipe nemzetközi fotóverseny zsűritagjaként dolgoztam. Az elmúlt hét évben tizenkét díjat nyertek képeim a Magyar Sajtófotó Pályázaton, munkáim számos magyarországi és külföldi újságban jelentek meg. 2009-ben és 2010-ben Pécsi József fotográfiai ösztöndíjban részesültem.

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: 473-2666

Jónás Jácint (képíró) figurái a hiányból csinálnak teljességet. A hiányzó testrészek nemhogy csonkítják a kép mondanivalóját, hanem titokzatosságukkal még kíváncsibbá tesznek. Így sokszor nem egy pompás fenék, vagy egy csodálatos láb esztétikai ömlengéssé fokozott élményével vagyunk elfoglalva, hanem a kép egészével kezdünk el foglalkozni. Egy idő után teljesen természetesnek vesszük, hogy alakjainak hiányoznak testrészei.

Szputnyik D-20 Fashion Store & Gallery

Divat a múltból, stílus a jövőből. A Szputnyik shop különleges vintage és retro ruhák, kiegészítők, valamint egyedi, kisszériás új darabok kombinációját kínálja az érdeklődőknek. Akár a költséghatékony gardróbfrissítés, akár egy egyedi darab felkutatása a cél, érdemes benézni hozzánk.

Felfedező-lelkületű ’divat-kalandoroknak’ kötelező.

A kiállítás a Portfolio Points programsorozat része.

Megtekinthető: 2012. Április 19.– Május 5.
Helyszín: SZPUTNYIK D-20 Fashion Store & Gallery
Helyszín és nyitva tartás: 1074. Bp. Dohány utca 20. / Ny: H-P: 11-20, Sz: 11-17
Megnyitó időpontja: 2012. Április 19. – csütörtök 18:00
Web: www.szputnyikshop.hu

web |http://www.fogashaz.hu/

a kiállítás bezárása |2012. május 01.

Tárgyakat? Emberek fejére tenni? Idegeneknek? Csak úgy? Minek?

A Fejre egy az utca emberével való spontán kapcsolatba lépésre épülő fotósorozat. Egy geg, melyben rejtezik egy kis kockázatvállalás, enyhe pimaszság, és finom humor.

Megnyitó zenés-táncos-szöveges performansszal
mozog: Dömötör Luca
zenél: Nagy Antal és Bolcsó Bálint

forrás: Ikon.hu

Kópia Kávézó és Fotógaléria
1064 Budapest, Zichy Jenő u. 4.

“Régi levételek, újabb üvegek” címmel 2012. április 5-én 18 órakor
nyílik Zalka Imre vándorfényképész kedves képeinek bemutató kiállítása
a Kópia Galériában.
A papír nyomatok argentotípia, az üveg pozitívok ambrotípia eljárással
készültek. A tárlat megtekinthető május 15-ig, hétköznapokon 16-20 óráig.

Időpont: 2012. 03. 13- 2012. 04.08.

Megnyitó: 2012. 03. 13. 18 órakor, a kiállítást megnyitja Lackfi János író, költő

Fabricius Anna egyéni kiállításán a múlt és a jövő, a hagyományok és az elvárások közé kifeszített egyént középpontba állító sorozatai kerülnek bemutatásra. Ezt a vonalat az Éjszakai pillangók ruhában (2003), a Használt adatok (2004), a Csillagtúra (2008), a Vaj (2007, 2011), a Haszontalan jótanácsok (2010) és A jövő előre nem látható eseményei (2011) című sorozatokban kísérhetjük végig. A másik fő iránnyal, a csoportfotók szigorúságával szemben ezek a képek a játékos alkotói módszert képviselik, ahol az intimitás és személyesség szövi egybe a lehetségest és a létezőt, úgy hogy közben mindkettő egyaránt valóságalakító erővel bír.

Címadó sorozata, a Jövő előre nem látható eseményei polaroidjain a spontán egymásba fűzött képeknek a hozzájuk szintén véletlenszerűen kiválasztott jóskártyák adnak utólagos értelmezési és újraértelmezési lehetőséget. A Vaj-Voi sorozat a finn-magyar nyelvrokonságból kiindulva a közös történelmi gyökeret keresi és próbálja rekonstruálni. Fabricius rátalált hét olyan mondatra, amely megközelítőleg ugyanúgy hangzik finnül és magyarul illetve vogul nyelven is. Egy finn ösztöndíjnak köszönhetően meg is fotózta a mondatba foglalt szituációkat. ” A letisztult, átlátható kompozíció, a hideg tónusok, a mindennapos élethelyzetek ellenére a fotókon minden mozzanatot, részletet különös súllyal érzékelünk, többletjelentést sejtünk mögöttük”. Az egyén a további sorozatokban a helyeken keresztül határozható meg, ezeken a helyek a megtörtént események mementóiként adnak teret az önmeghatározásra.

Megnyitó: 2012. március 29., 19 óra

Megnyitja: Horányi Attila

Megtekinthető: 2012. március 30 – április 14.

Helyszín: http://www.karton.hu

A tárgyakon, arcvonásokon, mozdulatokon kívül van egy megfoghatatlan örökség: déd-, ük- és nagyszülők öröme, bánata, szokásai, sorsa lenyomatot hagynak bennünk. Ez a hagyaték előtűnik a körülöttem lévő emberekben, találkozásaimban: a családfa másolata, mint egy gyökérzet, megismétlődik.
A környezetemben a velem körülbelül egykorúak egy-egy karaktert, családi viszonyt képviselnek. Apa, anya-, nagymama-, nagypapa-, nagybácsi-, nagynéni-, öccs-, nővérek-, menyasszony-, vőlegényesdit játszanak el. A szituációk és karakterek részben az én családi történeteim alapján születtek, részben a modell saját viszonyait, szerepeit tükrözik, így a kettő metszete a nézőt saját családi szerepeire engedi asszociálni.

Bizonyára már mindenkiben felmerült a kérdés, vajon az ember létezése tényleg csak a születésével kezdődik?
Hogy a családtagjainkkal a fizikai, genetikai kapcsolaton kívül más is összeköt bennünket?
Hogy létezik egy választott családunk – a barátaink, ismerőseink köre – akik nem véletlenül részesei az életünknek?
Vajon a jelenben megélt helyzetek, problémáink csak a saját életünkben gyökereznek, vagy lehetséges, hogy ezeket máshonnan örököltük?
Vajon milyen nyomot hagynak bennünk felmenőink?
Vajon ezeken az öröklött nyomokon keresztül jelen környezetünkre is hatással vagyunk?

Számtalan elmélet született ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására.

Nem csupán tudatosan vagyunk képesek emlékezni. És nem csupán a tudatunkkal vagyunk képesek emlékezni. A génjeink is őriznek nyomokat. Az öröklődéshez kapcsolódó vizsgálatok során kiderült, hogy a gének működése környezeti hatásokra megváltozik, más szóval: a gének emlékeznek. És az emlékezet egy családon belül öröklődik.

De a biológiai magyarázat mellett létezik egy ennél megfoghatatlanabb is.

Rupert Sheldrake angol biológus morfogenetikus mező-elméletében megállapította, hogy léteznek olyan egymásba kapcsolódó láthatatlan energiamezők, melyek fizikai és mentális lényünkre egyaránt hatással vannak. Ezek a mezők téren és időn átívelve hordozzák és továbbítják az információkat – emlékeznek – előidézve az adott történések megismétlődését. Így fordulhat elő, hogy felmenőink tapasztalatai, az általuk átélt életesemények is befolyásolhatják a későbbi generációk életét az általuk akarva-akaratlan létrehozott minták és modellek által. Minden egyes morfikus rendszer hasonló mezők sokaságához kapcsolódik, és a fajának kollektív emlékezetéhez – jungi kollektív tudattalanjához – nyúlik vissza.

A rendszer-pszichoterápia megalkotója, Bert Hellinger, arra a következtetésre jutott, hogy sorsunk elválaszthatatlanul összefügg családunk tagjainak sorsával, és rajtuk keresztül hozzánk tartoznak mindazok a személyek, akik fontos szerepet játszottak az ő életükben. Ez a lélekcsoport az, akinek a sorsa, úgy tűnik, össze van kötve egymással, akár tudnak egymásról a tagok, akár nem. Olyan mértékben kötődünk őseinkhez, hogy magunkban hordozunk egy erős tudattalan vágyat, hogy utánozzuk őket érzéseikben, viselkedésükben. Mindazt, amit a szüleink, felmenőink átéltek, megtapasztaltak, bennünk is megvan, még ha nem is vagyunk a tudatában.

Amikor saját történetünket próbáljuk megérteni, az egyben kaput nyit az előző generációk történetére is. A rendszerek törvényszerűségei ugyanis hasonlóak, és a tudattalan nem ismeri a történelmi időt, csupán a fejlődést.

De mint tudjuk minden fejlődés akadályokon és hibákon keresztül bontakozik ki igazán, és – a láthatatlan kötések dacára – mindenkinek önmagának kell vállalnia saját sorsát.

Kurátor: Benkő Zsuzsanna